A község története

       hely1Berekböszörmény község Hajdú-Bihar megyében, a megyeszékhelytől, Debrecentől 70 km délre, a kistérségi központtól, Berettyóújfalutól 30 km távolságra található. Elérhető a 42. főközlekedési útról Biharkeresztesnél déli irányba letérve 10 km megtétele után, a magyar-román határ közvetlen közelében. A trianoni határ által kettévágott történelmi Bihar vármegye székhelyétől, Nagyváradtól pedig 12 km távolságra, nyugatra fekszik.

       hely2Földrajzilag Berekböszörmény a Bihari-sík keleti határán, a Kis-Sárrét, korábbi nevén Rétköz (a Sebes-Körös és a Berettyó folyók közé eső terület) északi szélén, közel a Sebes-Köröshöz, – annak áradásai által kialakított magaslatok egyikén található. A települést egykor körülölelő őstáj túlnyomó részét hatalmas tölgy-erdők alkották, (Berek-erdő, Vén-erdő) melyeknek ma már nyomát sem találjuk épp úgy, mint a település határát ezer részre szabdaló, a Sebes-Körösből kiszakadó folyóágakat, melyeknek vizén csónak segítségével át lehetett jutni a Berettyóra. A folyószabályozás eltüntette a táj másik jellegzetességét a lápot, mocsarat. Ma a település határának legnagyobb része szántóföld, melyet itt-ott kisebb nagyobb fiatal erdők, ligetek tarkítanak néhány szikes legelővel, mint a Bihari Tájvédelmi Körzet rész.

    Mielőtt Berekböszörmény község, az egyházközség és a harangok történetének ismertetésébe fognánk, – érdemes néhány szót ejteni a település nevének eredetéről, – mert ebben rejlik annak kezdete. Régi magyar szavunk a „böszörmény” – a mohamedánok magyar neve, írja Györffy György. Tehát a sokféle téves elgondolással szemben nem népnév, – hanem vallási hovatartozásra utaló szó. De kik voltak ők? Ezzel kapcsolatban is számos feltételezés létezik. Györffy szerint három nép jöhet számításba az Árpád népéhez csatlakozott népek közül. A kazárok, a kálizok és az alánok. A kazárokról azt tartja a történetírás, hogy Kr.u. 860. táján zsidó hitre tértek. (Egyesek állítása szerint csak a vezető réteg.) Tehát maradnak az alánok, vagy a kálizok, akik Berekböszörmény első lakói voltak. A kérdést látszólag a két csatlakozott nép foglalkozása közötti különbség dönti el. Abu Hamid al Garnati mór utazó, aki 1150. táján, – II. Géza (1141–1162.) uralkodása idején, Magyarországon járt feljegyezte, hogy országunkban mohamedánok kétféle csoportja él: a hvárezmiek (kálizok) aki pénzveréssel, pénzforgalmazással, adók, vámok beszedésével foglalkoznak és titkolják a vallásukat. A másik, a magribiták leszármazottai (alánok) akik nyíltan az iszlám hívei, a keresztyéneket csak „szent” háborúban szolgálják, tehát nem a mohamedánok ellen.

     az-osi-chorezm--7764007-150 Sz. P. Tolsztov orosz régész, Az ősi Chorezm című munkájában, Bíborban Született Konstantin tudósítására hivatkozva említést tesz egy népről, a kavarok-ról, mely a kazáriai polgárháború következményeként a VIII. század második felében nyugatra menekült. Először a Fekete-tenger északi partjának mellékén elterülő sztyeppékre, majd pedig a magyarokkal szövetkezve, Pannóniába. A kavar, a chvar, chovar név nyugati kazár kiejtése nem más, – írja Sz.P. Tolsztov, – mint a chorezmiek saját neve, alán kiejtés szerint chval, choval, chal. Ez utóbbi kiejtés szerint, chalisz (káliz) formában, a kavarok (kabarok) utódait a XI. században Magyarországon külön népként jegyzik fel. Ezekről Joannész Kinnamosz azt közli, hogy „ezek egy felekezeten vannak a perzsákkal”, másfelől pedig, hogy ezek „a mózesi törvényeket követik, melyeket azonban már nem egészen értenek meg.” A forrás ellentmondásai valószínűleg arra utalnak, hogy a chorezmiek (kálizok) utódainak vallása különös, ellentmondásos, félig zoroaszteri (perzsa), félig zsidó szinkrétikus jellegű volt. Sz.P. Tolsztov Kézai Simon krónikájára hivatkozva, említést tesz Aba Sámuel (1041–1044.) király chorezmi családfájáról. Aba Sámuel a kavar arisztokrácia egyik leszármazottja volt. Nemzetségét az Ed és Edumer testvérpárra, Attila Csaba nevű fiának chorezmi anyától született fiaira vezeti vissza.Chorezm

     Chorezm, a kavarok – kabarok – kálizok országa az Aral-tótól délre, az Amu-Darja és a Szir-Darja folyók között terült el. A Kr. e. XIII. századtól a Kr. u. X. századig állt fenn.

    Berekböszörmény alapításának ideje nem ismert, de valószínű, hogy királyi alapítású. Feltételezhető, hogy Szent-László király 1092. évi törvényei, vagy Kálmán király úgynevezett I. törvénykönyve XLVII tc. rendelkezései folytán jött létre a település. Azonban az sem kizárt, hogy egyszerűen gazdasági célszerűség hozta létre. A kálizok, – nevezzük most már így, – királyi szolgálatban álltak. Berekböszörmény pedig a körösközi királyi ispánság központjának a körösszegi várnak a közvetlen közelében található. A vár lakótornya ma is áll, igaz már román területen, – melynek közelében vesztette életét IV. „Kun” László királyunk 1290. július 10-én. Szintén a királyi alapítást erősíti az 1997-ben feltárt XI. századi „rotunda” (körtemplom), feltehetően a település első temploma, mely faragott kváderkövekből épült. Berekböszörmény, – akkor még egyszerűen csak „Bezermen” a XIII. század végéig a királyi család birtokállományába tartozik. A tatár seregek 1241. tavaszán betörnek az országba. Az óriási pusztítás Váradot és környékét sem kerüli el – ismerjük, Rogerius váradi kanonok leírásából. A tatárjárást követően, már nem említik a kálizokat, izmaelitákat, böszörményeket. Számuk jelentősen lecsökkent és beolvadtak a magyarságba.

     A XIII. század végén a körösközi ispánság még megmaradt részeit Borsa Kopasz kapja adományként a királytól és megszervezi belőlük a körösszegi uradalmat.

     Ebből az időből származik Berekböszörmény nevének első írásos említése. Bécsben a Nemzeti Könyvtár 1062. szám alatt őriz egy XIII. századi kódexet, melynek a 109/b, 110/b és 111/b lapjain korabeli kurzív írással a váradi püspökség három főesperességébe, a bihari-, homorogi- és kalotaiba tartozó települések tizedjegyzéke található. Knauz Nándor megállapította, hogy a bejegyzés Benedek mestertől származik, aki Padovában tanult, szerzett egyházjogászi doktorátust és professzori címet. Itthon 1285–1291. között Esztergom-Szenttamás-hegyi prépost, majd Benedek néven másodikként váradi püspök 1291–1296. között. Benedek püspök saját kezével jegyezte fel a kódex üres lapjaira a püspökségére, udvartartására, jövedelmeire vonatkozó adatokat 1291-1294 között. Itt olvasható a bihari főesperességhez tartozó Bezermen neve is 100 kéve gabona tized fizetésével. A püspökséghez tartozó169 település között a hatodik legtöbbet fizetőként.

     Borsa Kopasz lázadásának leverése után 1316. augusztusában a körösszegi uradalom visszakerül a király, I. Károly (Károly Róbert) tulajdonába, s vele együtt Berekböszörmény is.  Hosszú ideig tartó változást hoz az 1396. év. Luxemburgi Zsigmond király a körösszegi uradalmat és vele Berekböszörményt László fia (I.) Csáky Istvánnak adományozza a környék több településével együtt, melyek ma már nem találhatóak, mert a hódoltság idején elpusztultak. Neveik azonban fennmaradtak: Beregh (Berek), Kysbezermen, Nagbezermen, Beseneu (Besenyő), Méhes, Tölgykereke, Vermeld. Lakói a legnépesebb településre – Nagyböszörménybe (a jelenlegi Berekböszörménybe) költöztek. A XV. század második felében az oklevelek, mint mezővárost említik a települést vásártartási és vámszedési joggal. Az 1552. évi adóösszeírás szerint Nagyböszörményben 43 porta van, ami hozzávetőleg 650 főt jelenthet. Mellette Beregh(Berek) böszörmény csak jobbágyfalu 11 portával. A település későbbi életére kiható változást az 1552. év és az azt követő bő száz esztendő hoz. Temesvár török kézre kerülése folytán Debrecenig és a Tisza vonaláig nyitott az Alföld a portyák előtt. A kisebb földesúri várak, mint Körösszeg, legfeljebb ha személyi védelmet nyújthattak, de a környéket nem oltalmazhatták. A törökök, Várad ostromával is többször próbálkoztak, míg végül 1660-ban sikerrel jártak. A gyakori hadjárások pusztították a lakosságot. Berek-Böszörményt is lakosai otthagyják és a sikeresebb védekezés reményében, átköltöznek a népesebb Nagyböszörménybe. Erre enged következtetni a város pecsétjének körirata: „SIGILL: CIV: BEREGH ALIAS MAGNÓ BÖSZÖRMENIENSIS 1518.” – hogy aztán az idő múlásával a „nagy” jelző a település nevéből kikopjon és kialakuljon a ma is használatos név: Berekböszörmény.

      Az 1577. és 1585. évi pestis járványok, majd a „hosszú háború” (1591–1606.) gyérítik a település lakosságát és gazdasági erejét. Talán a Bocskai István, Bethlen Gábor. I. Rákóczi György erdélyi fejedelemsége biztosított némi nyugalmat a Partium és így Nagyböszörmény lakosainak, még ha néha „futniuk” is kellett a környező mocsarak oltalmába, mint 1594-ben, amikor tatárok égetik fel a települést. Várad 1692. július 7-i felszabadítása idejére, az azt követő összeírás tanúsága szerint, mindössze 48 fő maradt. Az összeírás Nagyböszörményt nemes városnak említi. A hagyomány szerint ugyanis 1558-ban a település, földbirtokosát Csáky Ferencet a maga költségén a török rabságból kiváltotta. Hálából a gróf a település lakóinak megengedte, hogy a város határát saját jogukon birtokolják. Az erről szóló okirat azonban a vészterhes időkben elveszett. Bár ezt a kiváltságot 1699-ben az örökös Csáky László is elismerte és további 1000 forint megfizetése ellenében hajlandó volt továbbra is érvényben tartani, ennek ellenére a Csákyak az 1700-as évek elején Berekböszörményt 800 forint ellenében zálogba adták, La Port váradi kommendánsnak.

     A Rákóczi szabadságharc idején, a Váradon letelepített rácok a környéket a rájuk jellemző kegyetlenséggel többször is feldúlták. Ezt a sorsot Berekböszörmény sem kerülte el. Két alkalommal is, 1703-ban és 1707-ben menekülniük kellett. Az 1711-ben megkötött szatmári béke elindította a város egykori lakosainak visszavándorlását. Ennek eredményeként 1715-ben 20 lakott portát, öt év elteltével pedig 106 lakott portát írtak össze. Bár az utolsó bihari „tatárjárás” 1717-ben elkerülte a várost, az 1738-42 között pusztító pestis következtében az akkor kb.1800 lakossal rendelkező Berekböszörmény 625 lakost veszít. Ezt a veszteséget a település csak 1784-re heveri ki, és a népesség eléri az 1873 főt. Idő közben a Csáky-család befolyása Csáki István váradi püspökké történt kinevezése után megerősödött. Így nem volt akadálya annak, hogy a település nagyobb részét magukénak foglalják el. Maguk állítanak bírót a település élére 1726-ban. Csáky Zsigmond 1732. szeptember 9-én felfogadott embereivel elfoglalja Berekböszörményt. A település határának elvételével csökkent a lakosság szántóföldje. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy a környező pusztákat veszik bérbe a berekböszörményiek. Elsőként az iktári Bethlen családtól 5000 forintért bérlik a toldi pusztát 1746. és 1765. között. Majd 1769. május 26-án Mária Terézia királynő engedélyével 2000 magyar forintért meg is vásárolják. A Csáky család további terjeszkedését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a város önrendelkezési jogát bíróság előtt támadja meg. A per kisebb-nagyobb megszakításokkal 1801-ig folyt és egyességgel zárult, vélhetően a földesúr előnyére, mert ettől kezdve az okiratokban Berekböszörmény, mint jobbágyfalu szerepel a szokásos kötelezettségekkel. Időközben a Csáky-ak többször is elzálogosítják a birtokot és a falut. Előbb gróf Haller Györgynek, majd ennek halála után gróf göncruszkai Kornis Mihálynak. Kornis Mihály határozott célja, hogy Berekböszörményt jelentős piaci és birtokközponttá fejlessze. Közbenjárására Mária Terézia királynő 1771. április 12-én kelt díszes oklevelében Berekböszörményt újra mezővárosi rangra emeli és négy országos vásár, négy marhavásár és heti két piaci nap megtartását engedélyezi. Kornis Mihály visszaadta a Vénerdőt a város lakosainak. Udvarházat építtet 1766-68-ban, a város központjában, majd gazdasági épületeket. A város lakossága Kornis gróf zálogbirtokossága idején, 1782-ben bekövetkezett haláláig szabadabban, anyagiakban gyarapodva élt. Az 1784. évtől ismét a Csáky-ak az urak és minden kezdődik elölről, hatalmaskodás, pereskedés, váltakozó eredménnyel 1846-ig.

     Az 1848. évi országgyűlési választások alkalmával a berettyóújfalui választókerületben a különböző pártok jelöltjei kétségesnek látták saját győzelmüket. Ezért, csakhogy jelölttársukat megbuktassák Berekböszörményből, Szivák Miklós földművest léptették fel képviselőjelöltnek, akit meg is választottak, így lett az 1848/49. országgyűlés egyik földműves származású képviselője. Bizalomra méltó képviselőnek bizonyult és olyan köztiszteletre tett szert, hogy több ízben kapott meghívást Batthyány Lajos miniszterelnök asztalához is. Sőt, hazakerülvén a képviselőségből, ismét az eke mellé állván, holtáig annyira megbecsülték, hogy mikor 1861-ben a megye főispánja gróf Haller Sándor Berekböszörményben átutazóban megfordult és az uradalom tiszteletére ebédet adott, arra Szivák Miklóst is meghívták, akit a főispán az asztalnál maga mellé jobb felől ültetett.

     Az 1848/49-es szabadságharc idején Berekböszörmény egy század nemzetőrt állított ki, akik közül a csatákban öten estek el. A szabadságharc végét Berekböszörmény számára 1849. augusztus 8-a jelentette, amikor Chronleff cári ezredes lovas kozákjai bevonultak a településre. Rekvirálás után azonban tovább mentek. A szabadságharc után a település számára a legnagyobb terhet az osztrák katonaság beszállásolása jelentette. Volt esztendő, amikor 140 katonát és ugyanannyi lovat kellett a falunak ellátnia. 1863. március 15-én kezdte meg működését a helybeli postahivatal. Az 1850-es évek végére a település lakosainak száma elérte a 3000 főt.

     A településen az oktatás nagy múltra tekint vissza. A református egyház által alapított elemi iskola a város első tanintézménye. A rectorok és préceptorok nevei 1710-től folyamatosan ismertek. Az 1740-es évektől pedig a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működik az iskola két fiú és egy leány osztállyal. Meg kell említeni, hogy a településnek 1893-tól van óvodája és már a kezdetektől okleveles óvónő foglalkozott a gyerekekkel.

     A település egyik kiemelkedő nevezetessége, Kossuth Lajos mellszobra, melyet Kiss György terve alapján Gerenday Antal és Gerenday Béla készített. Felavatására 1897. március 15-én került sor. A szobor, a Tiszántúl első és a világ nyolcadik köztéri Kossuth-szobra. Eredetileg a templom udvarán állt, de 1948-ban áthelyezték a község parkjába. Az 1848/49. emlékét ápolandó, a templom kertjében a 13 aradi mártír honvéd tábornok tiszteletére, 13 gesztenyefát ültettek. A fákból mára mindössze 4 maradt. Ezért az Egyházközség a vértanuk emlékére a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján emlékoszlopot állítatott, megörökítve a tábornokok neveit. Szintén a templomkertben található a Trianoni békediktátum 90. évfordulójára készített kopjafa.

     A település XIX-XX. századi gazdasági életének egyik kiemelkedő ágazata a lótenyésztés. A Szivák és Balogh családok megyei és országos kiállításokon lovaikkal kiemelkedő eredményeket érnek el. A két világháború között pedig a Magyar Királyi Honvédség Méneskara rendszeresen szerzi be ló utánpótlását Berekböszörményből. A település másik két kiemelkedő mezőgazdasági terméke a paprika- és a ciroktermesztés, feldolgozás. Szintúgy a gazdasági életet színesíti a középkorig visszanyúló háziipari jellegű tégla- és cserépkészítés. Még a XX. század első felében is 7-8 család foglalkozik tégla- és cserépégetéssel.

     A Csáky család a XIX. század utolsó évtizedeiben már nem sokat törődött bihari birtokaival. Gazdasági érdekeik a Felvidékhez, a Bányavárosokhoz kötötték őket. Azonban Berekböszörmény határának még mindig az egyharmadát birtokolták, míg végül 1898. március 6-án meghirdették a Csáky birtok felosztását. A folyamat azonban nagyon lassan haladt, melynek eredményeként több kisebb 200-300 holdas birtoktest alakult ki. Mielőtt a Csáky család és Berekböszörmény kapcsolatát végképp lezárnánk, mondjuk el, nem minden Csáky volt rossz. Példaként álljon itt mindössze egy bejegyzés az egyházközség jegyzőkönyvéből 1828. január 20-áról: „Nagyméltóságú Gróf Csáky László Szepes földének örökös ura, felszentelt Tipinai püspök Ő Nagysága a Nagyváradi katholikus káptalan nagy Prépostja – több uradalom, nevezetesen Berekböszörmény Mező Városának örökös földesura – ezen Mező Város valóságos Attyja akiben az Ő fő rangja, fő születése mellett nem egyebeket lehetett tapasztalni, hanem az Bárányi szelídséget, alázatosságot akivel az legutolsó alattvalója is egészen bátorsággal beszélhetett, esedező levelét akárkinek mindjárt el fogadta és arra felelt önnön maga, nem pedig más által, megholt 1828. Januárius 20. Várad Olasziban dél előtt tíz órakor.”

      Új birtokos családok jelentek meg, az Okolicsányi, Alimán, Balogh és Pekánovics. Pekánovics Imre például a Sebes-Körös szabályozása folytán került a vidékre, 1904-ben vásárolta meg több száz holdas birtokát és a falu központjában a gróf Kornis Mihály által épített udvarházat. A szájhagyomány szerint egyik fia tüdőgyógyász szakorvos volt és Svájcban dolgozott. Azonban, ha szabadságon itthon tartózkodott, a falu körorvosát pedig pillanatnyi teendői másfelé szólították, kész volt bárki beteget megvizsgálni, vagy a gyermekszülésnél segíteni. Egyébként a falunak az 1872 évi kolerajárvány óta volt önálló orvos. Az első – dr. Scholder Joachim személyében.

        A XX. század második évtizede az I. világháború és annak következményei, 1914-1918.: a községből 123 hősi halott. A román megszállás: 1919. április – 1920. március. 1920. június 4. a Trianoni békediktátum következtében a település az ország közepéből egy szempillantás alatt az ország szélére került. Elszakadt történelmi központjától, a 12 km-re fekvő Nagyváradtól. 1920-1940. a település, mint Csonka Bihar része, csendesen vegetál. 1940. augusztus 29-30. Észak-Erdély visszacsatolása, Bihar vármegye újraegyesülése, a rövid újraéledés időszaka. Igazolandó az állítást, csak egy mozzanat: a Fő utca majd minden háza átépül. A II. világháború végét Berekböszörmény számára 1944. október 13-a jelenti. A Vörös Hadsereg ezen a napon vonult be a községbe. Véres harcok nem dúltak, de egy-két áldozat volt. 1950. március 16-án Hajdú vármegye és Csonka Bihar egyesítéséből létrejön Hajdú-Bihar megye és Berekböszörmény a Biharkeresztesi járás része 1970. június 30-ig, annak megszűnéséig. Ezt követően a Berettyóújfalui járás része 1983-ig. Egy újabb közigazgatási átszervezés folytán Körösszakál, Mezősas, Berekböszörmény egy nagyközségi közös tanács igazgatása alá kerül Körösszegapáti központtal, mely 1988-ig áll fenn, a települések újra önállósodásáig. A mezőgazdaság átszervezésének eredményeként 1960-ban Berekböszörmény is Tsz-község lett. Előbb három, Szabadföld-, Kossuth-, Petőfi Tsz-ekkel, később ezek összeolvadásával létrejön a Május 1. Tsz. 1990. után ennek jogutódja lett a ma is működő Agro-Berek Zrt. Az 1930-as években, a községben Kultúrház épült. Az 1960-as évek elején az Általános Iskola egy új emeletes épületrésszel bővült. 2001. július 1-én felavatásra került a Milleneumi Emlékmű – néhai Kusmiczki Sándor és Bak Géza helybeli fafaragók alkotása. A község 2003-ban új óvodát épített a száz éves régi helyett. A település lélekszáma 2014. december 31-én 1945 fő volt. A 2011. népszámlálás adatai szerint 960 fő vallotta magát Berekböszörményben reformátusnak.

     emod-tamasA XX. században Berekböszörmény három kiemelkedő személyt tudhat szülöttének. Emőd Tamás költőt, színházigazgatót, népszerű dalok, sanzonok, kabaréjelenetek szerzőjét, Ady Endre barátját, aki 1888. augusztus 11. született Berekböszörményben és 1938. szeptember 22. hunyt el Nagyváradon.

    veres gyozo

Valamint Veres Győző súlyemelőt, a sportágban Magyarország első világbajnokát, többszörös világbajnokot, Európa bajnokot, világcsúcstartót, kétszeres olimpiai bronzérmest, aki 1936. június 13-án született és 2011. február 1-én Melboun-ben hunyt el.

A község temetőjében nyugszik a község szülötte, Varga Jenő szabadságharcos, az 1956-os forradalom mártírja. A mindössze 19 éves fiatalembert 1956. november 4-én a Parlamentet elfoglaló szovjet katonák végeztek ki több társával együtt az épület Duna-parti oldalánál. A forradalom 50-ik évfordulóján, emléke előtt tisztelegve, sírja fölött az Egyházközség kopjafát állíttatott.    

Összeállította: Tóth Tibor református lelkész.