Az egyházközség története

    Mint ahogyan a település története kapcsán, már utalás történt rá, egészen bizonyosra vehető Berekböszörmény egyházának királyi alapítása. Alátámasztja a település Körös-közi ispánsághoz, mint királyi birtokhoz tartozása épp úgy, mint az 1997-ben végzett régészeti feltárás, mely felszínre hozta a XI. században épült rotunda, (körtemplom) nemcsak alapjait, de felmenő falainak egy részét is, mely faragott kváderkövekből készült. A szakirodalom egyértelműen megállapítja, hogy „nemes építőanyagból” ebben az időben templomok, az esetek túlnyomó többségében, csak királyi alapítással épültek. Írásban először, ahogyan fentebb már utalás történt rá, 1291-1294. között jegyzi fel Benedek váradi püspök Bezermen (Berekböszörmény) nevét. A 100 kéve püspöki tized, gazdaságilag erős egyházra, közösségre utal. A XIII. század első harmadában a körtemplom mellé, annak déli oldala elbontása után egy új templom épült, melynek hossza 25 méter, szélessége 8,7 méter és eredeti magassága legalább 8 méter volt. Nyugati főkapuja, három oszloppal, leveles oszlopfejezetekkel tagolt román stílusban kialakított bejárat. A kapu szintén az 1997-ben végzett feltárások során került elő. Jelenlegi ismeret szerint Hajdú-Bihar megyében hozzá hasonló korú és művészi kivitelű építészeti emlék nem található. A román stílusú, nyugati falazott karzattal, esetlegesen eredetileg nyugati toronypárossal (erre enged következtetni az észak-nyugati és dél-nyugati kiugró épületrész), két nyugati és négy déli ablakkal rendelkező hosszházat, keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentély tett teljessé. Így az épület egy román stílusú hosszház és gótikus szentély kombinációja volt. A szentély falainak metszéspontjaiból a főkapu oszlopfejeihez hasonló oszlopfejekkel díszített fél- oszlopok indultak, melyek a hálósan bordázott mennyezetben végződtek. A templomot a Mindenszentek tiszteletére szentelték fel és hosszháza ma is áll. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék is említi. Ekkor papjának neve János és az egyház évi 28 garas pápai tizedet fizet. Berek(Nagy)-böszörmény egyháza, mint a római Anyaszentegyház része állott fenn a XVI. század közepéig.

    Lampe (Ember Pál): A Magyar- és Erdély Országi Reformált Ekklézsiák Historiája című nagyszabású munkájának III. kötete 627. lapján írottak szerint Berekböszörmény 1567-ben már reformált egyház. A 638. lap adatai szerint 1564-ben róla nevezett esperesi székhely. A mű 648. lapjának tanúsága szerint pedig 1569-ben lelkipásztora Csatári István jelen volt a váradi zsinaton. Várad török ostroma idején, 1660-ban, egy török támadás következtében teljesen leégett és 18 éven át csak a pusztuló falak meredeztek az égre. Az ingovány oltalmából lassan-lassan visszamerészkedő lakosok 1678-ban elkezdik a templom helyreállítását. Új tetőzetek kap és festett kazettás mennyezetet, melyen ez a felirat állt: „Ez Templomnak régtől fogva elpusztult megromladozott kő falait és ezen való fa épületeket csináltatni kezdették 1678-ban akkorbéli jó emlékezetű Balog István fő Bíróságában végeztetett el 1679 Nagy Mihály Bíróságában.” A valóságban milyen lehetett a templombelső, nem tudjuk. Hajdan volt létét Dobrai Mihály prédikátor (1772-1801.) feljegyzése és néhány 1997-ben előkerült deszkatöredék alapján sejthetjük. A mennyezetet ugyanis 1794-ben bevakolták. Az igazi „nagy rombolás” azonban csak ezt követően történt. Az Egyházközség 1824-ben elhatározza, kibővíti templomát. A középkori templom remekbe szabott szentélyét lebontják, kelet felé 6 öllel a hosszház szélességében kitoldják. Elbontják az épület nyugati végében álló két zömök tornyot, a nyugati karzatot és befalazzák a nyugati bélletes főkaput, valamint a déli és nyugati fal ablakait. Helyettük a déli és északi falba új ablakokat vágnak. A templom északi és déli oldalára porticusokat építenek és az addig külön álló tornyot, összekötik a templom épületével. Ezt követően 1829-ben a templom keleti és nyugati végében fa karzatokat építenek. Áthelyezik a szószéket az épület északi fala mellől a déli mellé és egy új szószék korona is készül, a templom új berendezést kap. A karzatok mellvédeit, a padelőket és a Mózes-széket 1831-32-ben festett virágmotívumokkal díszítették.

     A XX. század elején a templom berendezését egységes barna színre mázolták és flóderezték. Jelenleg a szószék korona, a karzatok mellvédei és az elöljáróság-„bírákok” széke eredeti formájában helyreállítva, restaurálva vannak. A berendezés többi része feltárás, restaurálás alatt van. A jelenlegi 30 méter hosszú, 8,7 méter széles és 7 méter magas belső térben 550 ülőhely van. Az Úr- asztala Mári Sándor és neje adományaként 1888-ban készült alabástromkőből.

     A templom egy manuállal és pedállal, nyolc regiszterrel rendelkező orgonája 1904-ben készült Országh Antal nagyváradi orgonaépítő mester műhelyében. A hangszer készíttetője és adományozója: Németh János és neje Tóth Judit. Az 1919-es román megszállás idején az orgona sípjainak egy részét a megszálló katonák kiszedték és a templom szőnyegeivel együtt, elvitték. A sípok pótlására 1922-ben került sor, Horváth János és neje Nagy Zsuzsanna adományából. A hangszer jelenleg is megszólaltatható.

         A torony építésének és a jelenlegi harangok elődeinek története.

     A középkori templom alacsony nyugati toronypárosa (ha volt ilyen) nem lehetett alkalmas harangok befogadására. Az egyház jegyzőkönyvének feljegyzése alapján tudjuk, hogy a templom mellé 1716-ban fa haranglábat építettek, melyet 1753-ban renováltak. A harangláb villámcsapás következtében megrongálódott és további használata veszélyessé vált. Az Egyházközség 1781-ben toronyépítés engedélyezéséért folyamodik II. József császárhoz, melyet meg is kap. A templom épületétől teljesen külön álló torony alapkövét 1783. április 7-én tették le, és 1784. június 21-én fejezték be a 20 méter magas falak építését, melyeket 4 fiatornyos, 16 méter magas, zsindellyel fedett toronysisak koronázott. Így a torony magassága: 36 méter. 1784. december 18-án a harangokat is elhelyezték a toronyban és dél után három órától az este beálltáig, folyamatosan harangoztak a munka befejezésének örömére. Az 1824. évi templombővítés idején a tornyot és a templom hosszházát keresztboltozattal fedett „nyaktaggal” kötötték össze. A toronysisakot 1870-ben átalakították, eltávolítván a fiatornyokat, horganyzott lemezzel fedték be. Az Egyházközség 2002-ben a torony felújítása kapcsán, az eredeti formában állíttatta helyre a toronysisakot.

     Az jegyzőkönyv tanúsága szerint, a toronyépítés idején két harangja volt az Egyházközségnek. Egy 328 font (183,7 kg) súlyú, felirata: COSS. MICH. IN OFEN JOSEPH STEINSTOCK „A B:BESZERMÉNYI SZ. ECCL. MAGA KÖLTSÉGÉVEL TSINÁLTATTA” IN A. 1738. Valamint egy 169 font (94,6 kg) súlyú, felirata: COSS. MICH. IN OFEN JOSEPH STEINSTOCK „AZ NE. B. BESZERMÉNYI SZ. ECCL. SZÁMÁRA ÖNTETETT” 1738 d. i. Martii. A jegyzőkönyv arról is tájékoztat, hogy a nagyobbik harang készíttetésekor az Egyházközség a „régi” harangját is beleadta 60 font (33,6 kg) súlyban és 250 forintot fizetett az öntőmesternek. A nagy harang 1886. augusztus 23-án egy korábban keletkezett repedés mentén tovább repedt és használhatatlanná vált. Az Egyházközség, a tönkrement harang anyagának felhasználásával egy 210 kg új harangot készíttet. Felirata: „Öntette a b. böszörményi ev. Ref. Egyházközség 1886-ban. Öntötte Walser Ferenc Budapesten 1622. számmal.” A következő 1887. évben egy 429 kg harangot is öntet az Egyházközség, melyet 1888. március 11-én helyeztek el a toronyban. Felirata: „Közadakozásból öntette a berek böszörményi ev. Ref. egyházközség 1887-ben 1651. számmal. Öntötte Walser Ferenc Budapesten.” Az 1738-ban készült kisebbik harang 1911-ben repedt el. Még abban az évben újjal pótolták. (Adatait a 12. pont alatt közlöm.) A 429 kg és 210 kg harangokat az I. világháború idején 1917. július 17-én rekvirálták és soha többé nem kerültek vissza az Egyházközség tulajdonába.

         A toronynak van még egy nevezetes tartozéka: a toronyóra.

     Valóságos „ipari műemlék”, 1786-ban Aszalay István és József debreceni mesterek 78-ik munkájaként készült. Teljes egészében kovácsolt kézimunka. Jelezte, nemcsak az órák, de a negyed- és félórák múlását is. Az 1950-es évek végéig működött, mikor is elhunyt a karbantartója és már nem akadt senki, hogy igazítsa. Jelenleg is a toronyban található, megtisztított állapotban, kis igazítással működni is képes lenne.                                      

         A templom kiemelkedő építészeti-művészettörténeti emléke a már fentebb említett oszloptagozatos románkori bélletes kőkapu. A templom padlózata alatt található kőtár, melyben megtekinthetőek a középkori szentély alapfalai, kőfaragványai és az egykori kripta maradványai. A torony észak-nyugati támpillérén látható egy emléktábla négy erdélyi fejedelem: Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc bronzból készült portréival. Kurucz Imre, Berettyóújfaluban élő szobrászművész alkotásai. Az emléktábla, Bocskai István erdélyi fejedelemmé választása 400. évfordulóján, 2005. február 21-én került felavatásra.   

         A templom berendezési tárgyain, a már fentebb említett festett virágmotívumokon kívül, készítésük idejét és a készíttetőjüket megjelölő feliratok találhatóak. A szószék koronán: „ A B. Böszörményi Reformáta Sz. Eklézsia Készíttette 1.8.3.1.-dik Esztendőbenn.” A szószék háttámláján bibliai idézet: a 84. zsoltár 2. és 5. versei olvashatóak. Az elöljáróság ülőhelyén, a „bírárkok székén” a felirat: „Festékkel meg ékesíttetett 1832.”

          A toronyban jelenleg három harang található. A jelenlegi harangok időrendben a harmadik harang-család. Az adataikat öntésük sorrendjében a következők. A korábbi, 1738-ban öntött és 1911-ben megrepedt kisebbik harang pótlására az Egyházközség még abban az évben Aradon, Hőnig Frigyes harangöntő mester műhelyében új harangot készíttetett.

           A 204 kg súlyú, egyvonalas oktáv „h” hangú harang felirata a következő: „ISTEN dicsőségére készíttette a Berekböszörményi Ref. Egyház 1911-ik évben Hőnig Frigyes által Aradon. E három harang (?) készült Budai Ján. Lelkész, Dobó Im. Főjegyző, Kutasi Fer. Rektor, Molnár Laj. Főbíró, Vad Sán. Gazda (városgazda) Nagy Józs. Szatmári Mih. Szivák Sán. Szivák Ján. N. Bak Sán. Horváth Ján. Molnár Ján. Kósa Ger. S. Bak Sán. Méhes Fer. Tóth Pét. Nagy Ján. K. Horváth Fer. Cs. Horváth Fer. Somogyi Mi. Faragó Mih. Bere Laj. Balogh Lász. Balogh Fer. Presbitersége idejében 1911. évben.”

          Az 1917. július 17-én rekvirált 210 kg harang pótlására az Egyházközség 1923-ban öntet harangot.

          A 400 kg súlyú, kis oktáv „a” hangú harang felirata a következő: „ A. 1923 D. Harangművek Rt Öntött engem Budapesten F. W. Rincker által. No. 4602. Öntette a Berekböszörményi Református Egyház.”

          A harang neve egyszerűen: „DÉLI HARANG”. Ez a harang szólal meg minden délben elkészülte óta.

           A korábbi 429 kg nagy harang pótlására 1926-ban kerítenek sort.

           A 953 kg súlyú, kis oktáv „e” hangú harang felirata a következő: „Harangművek Rt Öntött engem Budapesten W. Rincker által 1926. No. 5690. Ha szavam halljátok, jertek az Urat áldjátok. ISTEN dicsőségére, a világháborúban 1914-1918 elesett hősök emlékére, nagy Magyarország feltámadásának reménységében öntette a berekböszörményi ref. Gyülekezet vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága idejében az 1926. évben.” A harang palástjának szemben lévő oldalán ez a felirat áll: „Hiszek egy ISTENBEN, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ÁMEN.”

            Ezt a harangot a II. világháború idején, 1944. tavaszán rekvirálták. Kidobták a toronyból, kb. 20 méter magasból, de nem sérült meg. A háború és az azt követő zavaros idők elmúltával berekböszörményi asszonyok Budapest környékén jártak, élelmiszerrel kereskedve. Egyikük, név szerint Kiss Lajosné a százhalombattai vasútállomáson az egyik nyitott tehervagonban több harang „társaságában” felfedezni vélte a berekböszörményi nagy harangot. Ezt 1945. október 28-án jelentette is a Presbitériumnak, mely haladéktalanul kiküldte Nagy Gyula akkori presbitert, az Egyházközség későbbi gondnokát a dolog tisztázása végett. A hír igaznak bizonyult. Hosszas alkudozás után, valamilyen furfangos módon, a harang súlyának megfelelő mennyiségű, azaz 953 kg napraforgóból készült étolaj ellenében az Egyházközség ismét harangja birtokába került. 1946. januárjában a harangot visszahelyezték a toronyba. Azóta is hangjával szünet nélkül hívogat az istentiszteletre, jelzi az idő múlását, siratja az elhunytakat.

Összeállította: Tóth Tibor református lelkész.